Örök vita a pszichológusok között, hogy az erőszakos játékok vajon indukálják-e az agressziót a játékosokban, vagy épp levezetik azt. A választ én sem tudom, de az biztos, hogy az itt felsorolt címek credits listái után megkönnyebbülten álltam fel a székből - már ha eljutottam odáig...
Clive Barker’s Undying
Elsőként vegyük szemre a horror egyik mesterének első játékát, az Undyingot. Ebben az FPS-ben egy írországi, szellemek és démonok járta kúriába kell ellátogatnunk rendet tenni Patrick Galloway bőrébe bújva. A fickó konyít az okkult tudományokhoz és a varázslatokhoz is, ugyanis egyszer egy túlvilági lény sebesítette meg. A demót nagyon szerettem megjelenéskor, aztán valahogy elfeledkeztem a játékról és csak mostanában sikerült beszereznem a teljes változatot. Jelenleg is játszom vele és azt kell mondjam ma is rendkívül hangulatos, amolyan kellemesen borzongató darab. Mindenképp fogok még írni róla.
American McGee’s Alice
Talán sokan kakukktojásnak vélik, ám szerintem Alice eme darkos utazása is bőven a pszichológiai horror kategóriájába esik – igaz, az Undyinghoz hasonlóan annak a lightosabb verziójába. A sötét, gótikus tónus, a cinikus humor, a felejthetetlen karakterek és design, valamint a fantasztikus zene (imádom!) az egyik kedvenc játékommá léptették elő ezt a furcsa, kicsavart mesét. Oda-vissza szerintem tízszer biztos végigjátszottam és még fogom is. A folytatás kevésbé fogott meg, azt kb. fele annyiszor vittem végig, hiszen a Madness Returns inkább véres melodráma, mintsem sötét mese. 18-as plecsnit is kapott a 15-ös helyett. (Van egy Alice-es rajongói oldalam, link itt jobbra valahol a lap szélén, nézzetek rá.)
Silent Hill sorozat
Na, ha valami pszichológiai horror, akkor a Silent Hill egyértelműen az. PC-n csak a harmadik és negyedik részéhez volt mélyrehatóbban szerencsém és a Heather-ös sztorit végig is játszottam. (Konzolokon a korábbi részekbe, valamint az Origins-be és a Shattered Memories-ba kóstoltam bele.) A sorozat története ködös számomra, mint a városka utcái, ugyanis… valahogy túl “keleti” számomra ez a széria. Nem érzem közel magamhoz sem a játékot, sem a karaktereit. Persze tudom, valahol ez az elvontság a sorozat lényege, mégis nehezen veszi be a gyomrom. Kellően hátborzongató is és groteszk is, egyedül nem szívesen játszottam vele.
Resident Evil sorozat
A ’90-es években szabályosan hideglelést kaptam a szériától, aztán a második rész időkorlátos demójával már elkezdtem összebarátkozni. Egy haver a teljes verzióval is nyomult, néha odaültem mellé szurkolni, de jó ideig csak ennyi volt a Resikkel a kapcsolatom. Hiába, a zombikért sose rajongtam és a sorozat világa is rideg volt számomra. A konzolos spin-off-ok és remake-ek is sokáig elkerültek, csak pár éve néztem bele némelyikbe PS2-n. Később az akciódúsabb részek közül az úttörő negyedik és hatodik fogott meg, azokat végig is vittem. Az újrázások egyelőre kimaradtak, az újkori folytatások közül pedig a Village-ben próbáltam elmerülni, kevés sikerrel. (A negyedik rész készülő remake-ére viszont nagyon kíváncsi vagyok, mert azt a részt kétszer is végigtoltam és nagyon szerettem.)
The Thing
A Dolog meghatározó franchise számomra, lévén az első horrorfilm volt, VHS-en, amit unokatesómmal sutyiban megnéztünk. Az a durva, hogy a praktikus effekteknek hála ma is működik a darab és meglepetésemre a játék is egész jól öregedett. A film eseményei után járunk, egy expedícióval a tragédiát elszenvedett állomásra látogatunk felderíteni a terepet, ahol már az idegen létforma vette át az uralmat. Teljesen megállja a helyét napjainkban is a program, zseniálisan visszaadja a paranoiás hangulatot (még ha scripteltek is az események) és a szörnyek kidolgozására sem lehet panasz, a hangok pedig egyszerűen kiválóak.
Nocturne és a Blair Witch trilógia
A Nocturne is a fantasy horror kategóriát erősíti. Sokkal jobban kedvelem ezt az zsánert, mint a slashereket, vagy a gyilkosos-kínzós “akár veled is megtörténhet” jellegű sztorikat. Hiszen így van egy biztonságos fal köztem és a látottak között, mivel az ottani esemény színtiszta fikció. A felvezetés azért volt szükséges, mert a Nocturne (és spin-offja a Blair Witch is) az ember a természetfelettivel való harcát mutatja be. Előbbi szabályos kis szörnycsokrot nyújt át a játékosnak, aki Stranger bőrébe bújva questek formájában szabadítja meg a világot olyan lényektől, mint vérfarkasok, zombik, vámpírok. A Blair Witch trilógia pedig három különböző időpontba helyezi történeteit, mindben egy boszorkány ténykedéseit vagyunk hivatottak megállítani. Utóbbi széria több nyomozós valamint kaland elemet és kevesebb akciót tartalmaz, mint az anyajáték.
Shadow Man
Na igen, ez a játék amolyan szürke zóna számomra, hiszen képviseli a sorozatgyilkosos horrort és a túlvilági rémekkel való hadakozást is, mivel két világban is megfordulunk majd hősünkkel, Mike-al. A valódiban (liveside) és a halálmezsgyén (deadside) egyaránt feladatunk lesz a gonosz lelkek összegyűjtése és Légió seregének megállítása. A Shadow Man egyfajta Zelda klón a túlvilágon, rengeteg bolyongással és felfedezéssel, így nem kevés órát töltöttem el vele. Kétszer játszottam végig, másodszorra kimaxolva, megszerezve a Book of Shadows-t.
(Egy jóval gyengébb, inkább akcióba hajló folytatást is kapott PS2-n a játék, de abba épp csak belenéztem.)
Doom 3
Mikor trilógiává érett ez a legendás sorozat, még senki nem sejtette, hogy az addig tisztán akciójátékok folytatása horror beütéssel bír majd. Pedig bizony zombik, szörnyek, túlvilági démonok akadtak puskavégre az elhagyatott marsi űrállomáson kavarva. Emlékszem, egy haver hogy felpattant a székben, mikor a játék elején belesétált egy klasszikus “előttem a medipack, majd fentről rám ugrik valaki” kelepcébe. Persze úgy az első harmadától darálós hentbe váltott át a játék, lévén mégis Doom-al van dolgunk, de így is a horror FPS műfaj egyik ékes darabjaként díszeleg a vörös égbolton.
És ami kimaradt…
A F.E.A.R. , The Suffering, Bloodrayne, Obscure, Constantine, Cold Fear és persze az Alone in the Dark is említésre méltó horror-franchise-ok voltak az érában, de azokkal keveset játszottam, így nemigen tudok róluk bővebben nyilatkozni.
Aki kíváncsi korábbi posztjaimra itt nézzen körül:
