Mikor 2 éve megvásároltam a jelenlegi számítógépem első dolgom volt bepótolni az előző generációból kimaradt játékokat. Természetesen az első kipróbálandó játék egy Tomb Raider volt, nevezetesen a 2013-as reboot epizód folytatása, a Rise of the Tomb Raider.
Larától ott váltunk el, hogy elhagyta Yamatai rémes szigetét és megerősödve új kalandok után nézett. A folytatásban egy kis interaktív intró után a Croft kastélyban látjuk a lányt. Néhai apja jegyzetei közt kutakodik, aki az örök élet forrását kereste egy Trinity nevű titkos társaság szorító markával a nyakán. Talán közük lehet a férfi halálához? A nyomok Szíriába vezetnek, majd onnan ellátogatunk a fagyos, zord Szibériába és a játék végéig ott tevékenykedünk.
A játék sztorija tipikus kliséktől átitatott kalandfilmes történet, mégis szerethető (no meg utálható) karakterei miatt érdemes benevezni rá. Lara már sokkal eltökéltebb és felkészültebb, mint amikor legutóbb láttuk. Visszatér a régi bandából a “kedves mackó” jellegű barátunk Jonah, valamint fontos szerepet kap a Croft család egyik barátja, Ana is.
A Rise of the Tomb Raider maradt a régi nyomvonalon, formabontó újításokat ne várjunk tőle: továbbra is egy izgalmas akciójáték, puzzle és ügyességi részekkel. Az első rész csúcsra járatott változata. Ugyan nem teljesen nyílt világú, de nagyobb zónákra van felosztva, amikben azért szépen el lehet molyolni. Ráadásul a fő küldetések mellé már mi is felvehetünk opcionális mini-missziókat az NPC karakterektől , vagy a játék által felkínált kihívásokat is teljesíthetjük. (Szedj össze X ilyen meg olyan tárgyat, lőj fejbe X ellenfelet stb.)
Lara mozgáskultúrája is bővült. Hála Istennek úszni is megtanult – igaz, nem olyan szabadon, mint a régebbi részekben, de ne legyünk telhetetlenek. Új eszközként üdvözölhetjük a második csáklyát, amivel könnyebben mászhatjuk az arra alkalmas falakat, valamint a kampós kötelet, mellyel bizonyos póznákon lendülhetünk át a szakadékok felett, vagy zuhanáskor egyfajta utolsó esélyként kapaszkodhatunk meg gyorsan vele. Íjunk is plusz funkciókat kapott: a lángoló mellett mérgező lövedékeket is készíthetünk hozzá, valamint idővel mászókát lőhetünk a falba nyílvesszőkből. Késünk is van már, amivel köteleket vághatunk el, vagy állatokat nyúzhatunk meg. Végül birtokunkban lesz majd egy csutora is, mellyel kedvünkre búvárkodhatunk.
Ellenfeleink közt üdvözölhetjük a Trinity vérszomjas zsoldosait, akiket Konstantin, a társaság kegyetlen feje irányít. A vadonban medvék, farkasok, hópárducok is életünkre törnek majd – bátrabbak felvehetik ellenük a harcot, de még könnyebb fokozaton is izzasztó hadművelet végezni velük. Én a szégyen a futás, de hasznos elvét követtem legtöbbször. Lara később akció közben üvegeket és konzervdobozokat applikálhat át Molotov koktéllá, vagy gránáttá – ezek fedezékből hajigálva hatásos eszköznek bizonyulnak.
Egyébként nagyjából annyi a fejlődés a két rész között, mint a klasszikus játék első és második része között. A Rise remekül idézi fel a régi részek hangulatát: ahogy felfedezzük a hatalmas területek zegzugait és mindent áthat a misztikum az pont olyan érzés, mint a ’90-es években! Bár csak két helyszínen járunk, mégis az egész játék változatosabb, mint a kissé sivár előd. Szibéria számos arca megjelenik: hófödte sűrű erdők, végtelen jeges hegyormok, zöldellő folyóvölgy, kietlen tundra gulággal…
Tájékozódásul most is segítségünkre lesz a Q gombot lenyomva a túlélő ösztön, ami sárgán világítva súg a játékosnak. (Ritkán használtam, megöli a felfedezés élményét.) Logikai feladványoknál is be lehet vetni – szerencsére több agyalósabb feladattal találkozunk, mint az első részben, melyek ezúttal is az igényes fizikai modellezést csillogtatják meg.
Remek változtatás, hogy minimálisra csökkentették a QTE szekvenciákat – nagyon frusztrálók voltak az elődben. A sírok viszont jócskán megszaporodtak és noha most sem kötelező őket kifosztani, de hé, azért ez mégis egy Tomb Raider! A logikai feladatok mellett a pörgős harcjelenetek is megszaporodtak. Talán ezúttal több lehetőségünk lesz taktikázni: tárgyakat hajigálhatunk az ellen megtévesztésére á la Last of Us és most is elsunnyoghatunk az összecsapások elől. Ha már az akciókról esett szó, az egész játék egy adrenalinbomba, tele over the top eltúlzott jelenetekkel. Lara lába alatt nem egyszer komplett városrészek dőlnek össze!
Fejlődni ismét a tábortüzeknél lesz lehetőségünk XP fejében ahol Lara összegzi a frissen történt eseményeket. (Gyorsutazásra és átöltözni is lehetőségünk lesz itt.) Érdemes tehát gyűjtögetni, mert gallyakból, kövekből, fegyvert is craftolhatunk, bogyókból gyógyszert tákolhatunk. Rengeteg apró tárgy vár most is összegyűjtésre, úgy mint katonai kellékek, ereklyék, dokumentumok… Jópofa újítás, hogy Lara nyelveket tanulhat, amivel el tudja olvasni az orosz, a görög vagy a már letűnt nyelvű feliratokat, totemeket. A vadászat is fontos, hiszen a bőrökből tárgyakat készíthetünk.
Nem esett szó a grafikáról: a két reboot epizód között pont egy generáció különbség van, ami meg is látszik a játékon. A szereplők mimikája élethűbb, Lara szinte pont úgy néz ki, mint a szinkronját adó Camilla Luddington. Hősnőnk haja is új megjelenítést kapott, ami már jobban engedelmeskedik a fizika törvényeinek is. Az élethű emberábrázolás mellett említést érdemel a környezet aprólékosabb kidolgozása is. Az ezerarcú természet, az elhagyott szovjet bázisok, a buja növényzet, a víz megjelenítése mind-mind szebbek lettek az előd óta. Az erdő él és virul, tele van állatokkal: nyulak, mókusok, őzek szaladgálnak körülöttünk. Különösen szép, ahogy a fejlesztők megalkották a havat, a jeget: szinte didereg az ember a monitor előtt. (Az aprólékosság az egész játékra jellemző, pl. Lara megigazítja úszás után a copfját.) A játék vége fele, mikor hangsúlyosabb szerepet kap a misztikum, igazán lebilincselő a látvány!
A Rise egyébként nem túl hosszú játék, ha nem maxoljuk ki, két-három délután alatt végigsétálhatunk rajta – már ha nem akadunk el. A szavatosságot nagyban növeli az elődhöz hasonlóan az összes sír feltárása, összes quest, mini feladat teljesítése és a gyűjtögetés is. A 2013-as rész folytatása egyértelmű előrelépés, mind grafikailag, mind a játékmenetet illetően, de nagyon üde újításokat ne várjunk tőle: ha az első részben szerettük a felfedezést, fejlesztést, harcokat most még színesebben-szagosabban, teljes gázlángon folytathatjuk azokat. A történet kellemes, több fordulatot is rejt, amolyan kalandfilmes “egynek elmegy” sztori, ami azért mélyíti Lara karakterét is. Minden rajongónak, aki hozzám hasonlóan bármi okból kihagyta a játékot mihamarabbi pótlást javaslok!
Aki kíváncsi korábbi posztjaimra, itt nézzen körül:
