Az évek során bebizonyosodott, hogy a Rockstar csapata nem tud mellé lőni. Első 3D-s sandbox játékuk, a GTA III is műfajteremtőre sikeredett, melynek alapjait azóta is másolja számos más franchise. Ha szigorúan nézzük a 2002-ben kiadott, cseh fejlesztésű Mafia is csak egy GTA klón volt, viszont nem csak felnőtt ahhoz, de legalább olyan sikeres is lett…
izony, a Mafia napjainkra nem kis rajongótáborra tett szert, amit leginkább ától cettig bejárható világának és mozivászonra illő történetvezetésének köszönhetett. Aztán ott van a remekül eltalált hangulat, maga a setting és a végtelenül aprólékos, korhű kidolgozás is. Mivel a játék idén már annyi idős, hogy sztriptízbárba is mehetne, elkészítették hát a modernizált remake-jét, a Definitive Edition-t.
A játék protagonistája Thomas Angelo, aki taxisként tengeti nyugodt kis életét a Chicago-ra hajazó Lost Heaven városában, mígnem egy este a Salieri klán két emberének sürgősen menekülnie kell és Tommy-ra vár a hálás feladat, hogy megmentse a két bűnözőt. A sikeres akció után hősünk egyre másra vállalja nekik a fusi melókat, majd szép lassan elmerül a Salieri család piszkos ügyeinek vérgőzös világában. Az anyajátékot hűen követő történetben a forrófejű Tommy mellett természetesen felbukkan az összes főbb karakter, legyen szó a bölcs Don Salieri-ről, két társunkról, Sam-ről és Paulie-ról, a kimért ügyvédről, Frank-ről, hogy csinos szerelmünket, Sarah-t ne is említsem.
A játékmenet is maradt a régi: 50%-ban akció (fedezékből lövöldözés) a másik 50-ben pedig furikázás vár majd ránk. A missziók teljesen lineárisak: főképp a Salieri étteremből indulunk, ahol fegyvert-autót veszünk majd magunkhoz. Rengeteg vezethető csotrogány van (most is megtekinthetjük őket a Carcyclopedia-ban, tesztvezetéssel egybekötve).
Az autókázásról tudni kell, hogy mindegyik járműben van egy sebesség limitáló, melyet bekapcsolva biztos nem lépjük át a korlátozást, cserébe lassan cammogunk, ami egy üldözésnél több, mint hátrányos. Így kénytelen-kelletlen gyorshajtva a rend őreinek is szemet fogunk szúrni, akik pont olyan csillagos rendszerben támadnak, mint a GTA-ban.
Annyi változott (?), hogy az autóknál beállíthatjuk, hogy szimulátorként vagy regular módban viselkedjenek. Előbbiben jobban kanyarodnak, de nehezen irányíthatóak, utóbbiban szinte csúsznak az úton, odatapadva a betonhoz. Állítható továbbá a nehézség (menet közben is), a rendőrök viselkedése, a kamera látószöge stb.
Lövöldözésnél szintén vannak irányítási nehézségek. (Miután a gördülékenyen irányítható Tomb Raider-t pont a Mafia előtt fejeztem be, még jobban feltűnt a dolog.) Emberünk lassan cammog, a célzás sem tökéletes, arról nem is beszélve, mikor egy falhoz lapulnánk fedezék gyanánt, de Tommy richtig egy másik tereptárgyhoz kushad oda. A célzás is nehezebb, mint a riválisoknál. Meg lehet szokni, de nehezebb. Ha jól emlékszem ezt az eredeti játéknál is megfigyeltem anno – de legyünk optimisták, lehet nosztalgiából hagyták így.
A missziók ugyan változatosra sikeredtek, de semmi újat ne várjatok 2002-höz képest. Még az ominózus autóverseny is helyett kapott a remake-ben, szóval teljes a retró élmény! Hősünk megfordul majd ugyanúgy a börtönben, a farmon, a hajón, a reptéren (ahol van egy 13-as hangár is :)), múzeumban… pont, mint annak idején.
Az átvezető jeleneteket viszont teljesen “újraforgatták”, így a színészek is új hangon szólalnak meg. A szövegkönyv is eltérő, talán több lett a káromkodás. Nagy fanok persze észrevehetnek még kisebb-nagyobb eltéréseket, de példának nézzétek meg a két játék intróját és első misszióját.
Ha valamiben egyértelmű a változás az persze a grafika. A Definitive Edition pofásan fest! Vannak nála szebb játékok a generációban, de bőven kiérdemli az igényes jelzőt. A karakterek arcmimikája némely szereplő esetén álleejtős, míg mások az előző érát idézik. (Apróság, de azt észrevettétek, hogy mindenkinek óriási a szempillája?)
A zenét is érték változtatások. A régi játék intró muzsikája maradt ugyan, de a rádióból a nótákat kegyetlenül lecserélték, köztük a kedvencemet is. Egyébként nekem valamiért csak 2-3 adó jött be. Lehet, hogy bug volt, mert az új Mafiában bizony azok is vannak: előfordul, hogy a fizika viselkedik furán, vagy beragad egy felvillanó felirat és ehhez hasonlók. Ezek azonban elenyésző hibák és nem befolyásolják komolyabban az élményt.
Mert hazudnék ha azt mondanám, hogy nem szórakoztam jól. Mikor megláttam az intrót és ott viszont felcsendült a híres dallam, az ütött. Lost Heaven él, lélegzik, az emberek a parkban sétálnak, zöldségesnél nézelődnek, vagy gyárak előtt tüntetnek… szóval teszik a dolgukat. A forgalomban furikázó autók is reálisan viselkednek és az is dicséretes, ahogy a második résszel összekapcsolták a sztorit! A városban járva-kelve változatos a látkép, nincs két egyforma utca. Amit viszont kicsit hiányoltam, az a dinamikus napszak és időjárás váltakozás és sztori utáni lehetőségek, almissziók a városban.
Mindenképp ajánlom kipróbálásra a játékot, ha régi fan vagy, azért, ha új belépő, azért. A nehézkes irányítást hamar meglehet szokni és onnantól kevés dolog tántoríthat el. Esetleg még az, hogy a játék rövid. 5-6 óra alatt is be lehet fejezni és mintha kevesebb lenne a küldetés, mint az eredetiben. (Igaz, extra gyűjtögetni való fényképek, rókafigurák akadnak.) Ráadásul könnyű fokozaton túl segítőkész a program: halál után az utolsó checkpointnál már teljes élettel és lőszerekkel felvértezve ébredünk.(Viszont a tűzharcok a nehéz irányítás miatt idegőrlő kihívást jelentenek nehéz és normál fokozaton, így én menet közben könnyűre állítottam.)
Elenyésző a hibák száma, így ha szereted a sandbox játékokat és a krimit, semmiképp ne utasítsd vissza ezt az ajánlatot!
Aki kíváncsi korábbi posztjaimra, itt nézzen körül:
