Miután a Disney rátette fehérkesztyűs egérmancsát a Lucasfilmre (és Arts-ra) bizony ránk jár a rúd Star Wars játékok terén. Csak két kétes értékű FPS-t és egy MMO-t kaptunk az EA gondozásában, így nem kicsit vártuk hát a teszt alanyául szolgáló Fallen Order-t, aminek vállára igen nagy nyomás nehezedett: visszaszerezni a csalódott fanok bizalmát.
Mert mivel is kecsegtettek minket? Egy sztori orientált egyjátékos akciójátékkal, amiben RPG elemek is vannak és amiben hatalmas területeket járhatunk be! Történetünk a 66-os parancs után 5 évvel után veszi fel a fonalat. A jedik nagy része elesett, a maroknyi túlélő pedig bujkálni kényszerül. Cal Kestis, a fiatal jedi a Bracca roncstelep bolygón próbál új életet kezdeni, mígnem egy baleset folytán használnia kell az Erőt, ezzel leleplezve magát. Rövid úton nyomába is erednek a birodalom kegyetlen ügynökei, az Inkvizitorok. Menekülése során belefut Cere Junda jedi mesterbe és pilótájába, a mogorva Greez-be, hogy velük induljon el élete legnagyobb kalandjára: feltámasztani a rendet.
Szerencsére a Respawn csapata belátta, hogy nem kell agyonbonyolított történet ahhoz, hogy erőhasználóként járhassuk a galaxist. Bár csavarok lesznek a sztoriban, nem az adja majd a játék sava borsát. Utunk során több holdat is meglátogatunk – ezeket az űrhajónk holotérképén tekinthetjük át, onnan választhatunk úti célt. Bár a bolygók közt szabadon közlekedhetünk, a sztori diktálja majd a sorrendet. Megfordulunk többek közt a zöldellő Boganon, Darth Maul szülőbolygóján, a sivár Dathomiron, a hófödte Illumon, a ködös Zeffon és a vukik otthonán, a Kashyyykon is. Összesen 6 planéta közt közlekedhetünk.
Már az első órában megállapítható, hogy a játék több konkurens által ihletődött: a pályák platform részeit újkori Prince of Persia/ Tomb Raider hagyományokat követve abszolváljuk majd, fizikán alapuló logikai feladatokat oldunk meg, mint az Uncharted-ban, a harcrendszer pedig a Dark Souls szériából lehet ismerős. Utóbbinak megfelelően még a 4 nehézségi fok legkönnyebbikén is leizzadhatunk egy-egy küzdelem során. A játékmenet tehát akció és felfedezés elegye – ha a metroidvania mond nektek valamit már be is lőhetitek a játékmenetet.
Jediként fő fegyverünk mi lehetne más, mint a fénykard és a mindenható Erő? A játékban haladva a harcokért skill pontokat kapunk, melyet a pályákon elszórva található meditációs köröknél tudunk majd elkölteni egy skill fán. Ezeken a pontokon menthetünk is, ám ilyenkor nem csak energiánk töltődik újra, hanem a már legyőzött ellenfelek is felélednek. Hű társunk lesz a kaland során egy BD-1 névre keresztelt kis multifunkciós droid is – Ő a hátunkon utazik és segít nekünk gyógyulni, zárakat kinyitni, kifeszített köteleken csúszni, ládákat átkutatni, illetve 3D-s térképet is képes kivetíteni.
A már említett játékokból tényleg rengeteget “merít” a Fallen Order: Cal ugyanis tud falon futni, köteleken lengedezni/ csúszni, speciális falakon felmászni, úszni és pont úgy ugrál a kiszögelléseken, mint Lara vagy Drake. A platform részek mellett nagyon élvezetes és gördülékeny lett a harc is: fénykardunkkal először csak egy könnyű és egy nehéz csapást mérhetünk, de később új mozdulatokat tanulhatunk, vagy kardunkat fejlesztve azt el is dobhatjuk, esetleg harc közben duplapengéssé (illetve két egypengéssé) alakíthatjuk.
Ugyanígy fejleszthetőek az erőink is: lökés, húzás, duplaugrás, lassítás – ezeket a képességet tuningolhatjuk. Használatuk nem csak a harcoknál elengedhetetlen, a logikai feladványoknál is alkalmazni kell őket: letűnt sírokban kutakodunk, ősi logikai feladatokat oldunk meg utunk során. Ismerős? Némelyik elfeledett képességet flashback formában, interaktívan tanuljuk újra néhai mesterünktől.
Bizonyos pontokon egyedire is szabhatjuk karakterünket, úgy mint fénykard szín/ kinézet, poncsók, ruhák, de hajónk mellett még BD1 kasztniját is átfesthetjük. (A skineket ládákból szerezhetjük meg, melyekben más hasznos holmit is elrejtettek.) A harcrendszer, mint mondtam a Dark Souls-t idézi meg: bizony, a legalapabb ellenfélnél is komoly kihívás lehet, így fontos lesz megtanulnunk az időben kitérést (parry).
Életünkre törnek majd a különböző rohamosztagos egységek (köztük a jedik ellen kiképzett Purge trooperek), droidok, a pályákon jellemző flóra és fauna (húsevővirágok, hatalmas patkányok, gyíkok, óriáspókok, trollok) sőt, zabrakok és élőhalottak is – változatos a lista, bár mikor órák óta bolyongunk egy bolygón, azért megunhatjuk a helyi vadvilágot. Persze olykor főellenfelekkel is meg kell birkóznunk, úgy mint ATST lépegetők, vagy a kegyetlen második és kilencedik Nővér.
A játék elképesztően jól néz ki! A karakterek pár kivételt leszámítva (pl. a gülüszemű Cere vagy a vukik) roppant élethűre sikerültek – főhősünk fizimiskája ma divatosan egy fiatal színészről lett modellezve. A ruhák, köpenyek, a haj és különböző szőrök modellezése is jól sikerült, bár néhány séró úgy leng a szélben, mintha víz alatt úszna tulajdonosa. (Kicsit azt azért nehezményeztem, hogy nem lehet jobban kusztomizálni Cal-t, legalább hajszínt változtatni.) Természetesen cameok is színesítik a karakter kínálatot!
A világok egyenesen gyönyörűek: a Bogano zöldellő rétjein a távolban gigantikus sárkány sütkérezik és hatalmas sírbolt célozza meg az eget, a burjánzó Kashyyyk-on élő, lélegző mocsárvilág fogad, a Dathomir szikláktól tarkított sivatagában perzselően süt a nap, az Illum fagyos-havas hegyormain még a közlekedés is komoly kihívást jelent.
Minden helyszínen van miben gyönyörködni, még az ódon katakombák és sírkamrák is impozáns látványt nyújtanak. Bőven lesz alkalmunk nézelődni, hiszen egy-egy új képesség birtokában vissza lehet/ kell látogatni a régebbi helyszínekre is. Ha például egy híd nincs leengedve valahol, oda érdemes visszalátogatni ha megtanuljuk az Erő lökést, ha valahol víz állja utunkat, oda a búvárcsutora megszerzése után térjünk vissza – és így tovább.
Nagyon jól sikerült játék a Fallen Order. Hívatott betölteni azt a fájdalmas űrt, amit az új trilógia és a gyenge (?) EA játékok keltettek a rajongókban. Sikerült neki! A grafika, a hangulat (két trilógia közti időszak), az élvezetes (bár összelopkodott) játékmenet mind-mind marasztalnak a réges-régi galaxisban. Egyedül a soványka történet és a zenéknél a híres dallamok hiánya róható fel neki (egy-két helyen csendül csak fel ismertebb taktus), továbbá számomra nehéz volt az azonosulás a főhőssel a külseje miatt. Ezeket az apróságokat leszámítva egy közepesen hosszú, komoly kihívást jelentő igazi, vérbeli, Star Wars játékot kapunk a pénzünkért, ami vígan behelyezhető a Jedi Knight és az X-wing játékok által felállított panteonba.
Apró kiegészítés: PC-n mindenképp ajánlott a játékot gamepaddel játszani, ugyanis számos platform résznél villámgyorsan kell gombokat váltani, a harcokról nem is beszélve.
Aki kíváncsi korábbi posztjaimra, itt nézzen körül:
