A 2013-as Tomb Raider reboot több ponton szakított a klasszikus részek hagyományaival: története sötétebb, játékmenete erőszakosabb lett és egy esendőbb Larát mutatott be. A második részre (Rise of the Tomb Raider) hősnőnk már edzettebbé vált, szándékosan sodródott a kalandokba, most pedig a trilógia záró részében a sorozat visszakanyarodik a gyökereihez.
Mit tennél, ha holnap eljönne a világvége? Ha mindenhol káosz, sikító emberek és pusztulás venne körül? Az új Tomb Raider pontosan így kezdődik: Lara Cozumelben kutakodik egy bizonyos tőr után, amit a helyiek Chak Chel kulcsának neveznek. A maja istenségről elnevezett kegytárgy óriási hatalommal bír. Ezt a tárgyat hajszolja a Trinity is, élükön Dr. Pedro Dominguez-zel. Lara megtalálja és forró fejjel elorozza az ereklyét, ezzel beindítva az apokalipszist. Ráadásul az utolsó pillanatban Dominguez elveszi a tőrt a lánytól, aki nemsokára az életéért menekül, ugyanis cselekedete miatt pusztító árvíz zúdul a városkára…
Na igen. A Shadow of the Tomb Raider felütése elég sötét és a játék nagy részében ez a hangulat marad az uralkodó. A fejlesztőcsapat leváltása (Eidos Montreal) a sztorin is érződik: Lara önzőbb, konokabb lett és bár szíve továbbra is a helyén van, sok esetben szinte megszállottként viselkedik. Jonah szerencsére ismét vele tart, hogy a helyes irányba terelje. A bevezető után a perui őserdőben találjuk magunkat, itt kezdődnek a valódi megpróbáltatások… Új játék indításakor máris feltűnhet, hogy a játékmenetet remekül finomhangolhatjuk: külön állítható a harc, a logikai feladatok és a felfedezés nehézsége.
Ezzel az újítással akár teljesen eltüntethetjük Lara segítő megjegyzéseit és az utunkat jelző “lefestett” platformokat, megidézve az oldschool részek hangulatát. Ezúttal egy három ágú skill fán fejleszthetjük tulajdonságainkat a tábortüzeknél megpihenve. A fegyvereket tuningolni és gyors-utazni is itt lesz lehetőségünk. Tárgyainkat az inventory-ban tároljuk, illetve Lara külsejét is itt tudjuk személyre szabni, vagy akár régebbi részek modelljeire cserélni. Jópofa újdonság a fotó mód, amivel remek képeket lőhetünk és a végletekig szerkeszthetjük, majd megoszthatjuk azokat.
A játékmenet nagyjából maradt a régi, de azért érték változtatások. Sokkal inkább előtérbe kerül a lopakodás, a lesből támadás. Bár továbbra is lerohanhatjuk Rambo módra ellenfeleinket, ezúttal érdemesebb sunnyogni, hisz ez adja a Shadow sava borsát: a faágakról késsel ellenfeleink nyakába ugorhatunk, vagy kötelünkkel felakaszthatjuk a szerencsétleneket. Ha vízből támadunk csáklyánkkal a mélybe ránthatjuk őket, ha pedig szárazon lopakodunk, sárral bekenve magunkat a növények közül sújthatunk le rájuk.
Természetesen a már ismert fegyverarzenál megmaradt: a pisztoly, a shotgun, a gépfegyver és az íj továbbra is hű társaink lesznek. Dupla csáklyánk és tőrünk csak közelről használhatók, utóbbival köteleket is elvághatunk. Ellenfeleink sorait a zsoldosok mellett jaguárok, farkasok, a vízben úszva piranhák, murénák színesítik. Logikai fejtörőkben most sem szenvedünk hiányt, talán még hangsúlyosabbak is lettek az agyalós részek. A kötelező feladatok mellett az opcionálisan látogatható (egyébként sokszor gigászi) sírokban is dolgoztathatjuk szürkeállományunkat.
Nem esett szó még a grafikáról, amit csak a lenyűgöző jelzővel lehetne illetni. A játék tónusa ugyan komor, de színekben végtelenül gazdag. Yamatai szigete és Szibéria tajgája után végre visszatértünk oda, ahol Lara igazán elemében van, a trópusokra! Peruban az őserdő él, nyüzsög az állatoktól, buja növényzet tarkítja a tájat. A talaj mentén békák-rovarok mászkálnak, míg a faágakon majmok leskelődnek és madarak pihennek. A hűs tavakba merülve pont úgy táncol a beszűrődő fény az aljzaton, ahogy a valóságban és a sár még egy játékban sem volt ilyen élethű.
De a többi pályán is van mit csodálni. Cozumel-be érve a Halottak napját ünnepli a virágba és gyertyafénybe borult kisváros, egy visszaemlékezésben pedig még a pazarul kidolgozott Croft kúriába is ellátogatunk. És akkor még nem említettem a grandiózus falut, a festői Paititit, ami komplexitását és méreteit tekintve egy Assassin’s Creed játékban is megállná a helyét. Döbbenetesen szép helyszín! A faluban mindenki dolgozik, nyüzsög, sokukkal beszédbe is elegyedhetünk és mellékküldetések felvételére is van lehetőségünk.
A helyszínek mellett a fő karakterek is szépen ki vannak dolgozva: bár Lara arca kissé megváltozott, az utolsó pórusokig meg van munkálva az arca. Ugyanez mondható el Jonah-ról, akin még a pontatlan borotválkozás nyomát is láthatjuk. A mellékszereplőknél már nem ilyen rózsás a helyzet. Paiti lakosai úgy festenek, mint egymás klónjai, de pl. Etzli mintha csak a fiatal Mikó István lenne.
A pályák hatalmasak és néha annyira nyakatekertek, hogy bizony szükség lesz térképünkre. Immár több lehetőségünk lesz felfedezni a terepet, mint az előző epizódokban: az úszás sokkal kidolgozottabb, mint legutóbb volt. Hatalmas víz alatti csarnokokban, barlangrendszerekben merülhetünk alá. Vertikálisan is új dimenziók nyílnak meg, hisz kötelünkkel a mélybe ereszkedhetünk, egy speciális talppal pedig a plafonon mászkálhatunk az arra alkalmas sziklákon. Szükség is lesz ezekre az újításokra, hisz millió gyűjtögetni való vár ránk – jó hír a maximalistáknak/ craftolni vágyóknak.
És hogy miben lehetett volna jobb a játék? Pár bug előfordult kalandozásom során, volt, hogy “beakadt” a script és amiatt nem tudtam egy-egy feladatot megoldani, vagy néha maga Jonah ragadt be, esetleg eltűnt a karja (!). És bizony a fagyások sem ritkák. A zene bár igényes és autentikus, néha azért “epicebb” dallamokat is elviseltem volna a drámai jeleneteknél. Hiányoltam továbbá a járműveket is, pl. egy quadozás a dzsungelben nagyon adta volna. Az ellenfelek intelligenciáján is lett volna még mit csiszolni: minket keresve sokszor csak téblábolnak, de van, hogy random tűzet nyitnak ránk, hiába bújtunk el. A sztori túl komolyan veszi magát, hiányzik az Uncharted féle humor és az összetett karakterek. De ezek már csak szőrszálhasogatások – az új trilógia legerősebb darabja a Shadow, ami erősen megidézi a klasszikus érát sok sírral, misztikummal, nagybetűs felfedezéssel és egzotikus helyszínekkel. Kalandoroknak kihagyhatatlan.
Aki kíváncsi korábbi posztjaimra, itt nézzen körül:
